Augusztus 27-én új mérföldkőhöz érkezett a Felzárkózó települések program arlói állomása: másodszor került megrendezésre ugyanis a Párbeszéd Háza és Faludi Ferenc Akadémia előadással és beszélgetésekkel kiegészített filmklubja. Ez alkalommal Dr. Csókay András professzor mellett a levetítésre kerülő Guszti története című dokumentumfilm alkotói, Szekeres Csaba rendező és Gáspár Judit producer, valamint Zöldy Pál szociálpedagógus voltak Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatójának meghívott vendégei.

A Borsod-Abaúj Zemplén megyei település ugyan csak idén júliusban kapcsolódott be a Vecsei Miklós társadalmi felzárkózásért felelős miniszterelnöki biztos által felügyelt Felzárkózó települések programba, de a helyi, többségében hátrányos helyzetű romák támogatása már jóval korábban elkezdődött – köszönhetően a Szent Ferenc Kisnővérei közösségnek, akik munkájukkal és elkötelezettségükkel 26 éve segítik az itt élőket. Ezt a munkát erősíti meg az említett program, illetve a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya hosszú távú vállalását a település felzárkóztatására vonatkozólag igyekszik segíteni a maga módján a Párbeszéd Háza. 

Ahogy a nyitó alkalomnak, úgy ennek a filmklubnak is a helyi művelődési ház adott otthont. Az ezúttal teltházas esemény résztvevői elsőként Dr. Csókay András idegsebész egyébként igen személyes hangvételű előadását hallgathatták meg, amelyben helyet kapott az ázsiai missziókról szóló részletes, képekkel illusztrált beszámoló és a szakmai hitvallás megfogalmazása mellett a személyes tanúságtétel is.

„Az orvos csak kezel, a Jóisten gyógyít” – hangzik el a közel egyórás előadás konklúziója, utalva ezzel nem csak az elhangzottakra, de arra a néhány nappal korábbi balestre is, amely az arlói közösséget közvetlenül rázta meg. Néhány percnyi megemlékezés következik, amelyben Vámos Istvánné polgármester asszony beszámol a történtekről, és arról a példátlan összefogásról, amellyel a tragédiával sújtott családot igyekeznek támogatni.

Rövid szünet után került sor a kihelyezett filmklub-vetítésre, amelyhez a film rendezője, Szekeres Csaba tartott rövid felvezetőt, megjelölve ezzel a vetítést követő beszélgetés központi gondolatát: a 12 perces alkotás az előítéletekre, és az ezek feloldásához szükséges párbeszéd fontosságára hívja fel a figyelmet a főszereplő, a roma származású és szegény körülmények közül induló, ám tehetsége és kitartása révén mára már orvostanhallgatói évei végén járó fiú, Guszti személyén keresztül. (A Párbeszéd Háza kihelyezett filmklubjai egyébként változatos, és már igen jelentős múltra tekintenek vissza, ahol a budapesti filmszínházakban tartott vetítéseken kívül nemrégiben börtönvetítések is helyet kaptak).

A vetítés után elhangzó kérdések elsőként magára a látottakra irányultak: szó esett a főszereplő kiválasztásáról és magáról az alkotói folyamatról (az eredeti koncepcióról, a forgatások hátteréről) is, de a percek múlásával beszélgetés meghatározó fonalát egyre erősebben a bevezetőben elhangzott központi gondolat veszi át. Sajgó Szabolcs SJ Szekeres Csabával, Gáspár Judittal, majd Velkey Balázzsal, a miskolci jezsuita gimnázium igazgatóhelyettesével, valamint Zöldy Pál szociálpedagógussal beszélgetett a látottakról, az előítéletekről, a romák és nem romák közti párbeszéd fontosságáról, a párbeszéd közbeni formálódásról és az első, júliusi találkozó óta már érzékelhető változásokról.

A diskurzusba a közönségen túl a polgármester asszony és a helyi roma közösség vezetője is bekapcsolódott, aki – érzései szerint először – közvetlenül fejezte ki elismerését a nővérek iránt, dicsérve eddigi kitartó munkájukat. A beszélgetés végén a nővérek számoltak be ideérkezésük első tapasztalatairól és az azóta elért eredményekről, hangsúlyozva azt, amit a korábban megszólaló vendégek már mind megerősítettek a maguk szemszögéből: a változást először magunkban kell megélni ahhoz, hogy a párbeszéden keresztül a másik félben is változást idézhessünk elő.

Az arlói vetítéssorozat következő alkalmára szeptember 16-án kerül sor, ahol a Kaláka Együttes és Varsányi Ferenc lesznek majd az esemény vendégei.

 
Szőnyi Szilárd írása –
Esélyteremtés Arlón: a fogantatástól a foglalkoztatásig

„A legkilátástalanabb helyzetben élők között annak a gyereknek van jövője, akit örökbe fogadnak”
– fogalmazza meg fájó tapasztalatait a borsodi Arló polgármestere. Azért, hogy itt ne így legyen, a
jezsuiták csatlakoznak a Belügyminisztérum Felzárkózó települések programjához, és még
szorosabbra fűzik a szálakat a települést régóta segítő ferences kisnővérekhez. A cél: a
fogantatástól a foglalkoztatásig esélyt kínálni a legelesettebbeknek, köztük nagyon gyakran
romáknak. 

Borsod-Abaúj-Zemplén egyik legszebb panorámáját kínálja az a fürdőzésre és kempingezésre is
alkalmas tavacska, amely Arló határában csalogatja a látogatókat. A létrejöttének ritkaságát tekintve
az erdélyi Gyilkos-tóval vetekedő képződmény 1927-ben alakult ki, miután a XX. század elején a
környező hegyek szénbányáiban alkalmazott robbantásos fejtés következtében jelentős földtömeg
zárta el a Szuhony-patak völgyét, az itt folyó csapadékot és forrásvizeket a mai tóvá duzzasztva.
A település másik nevezetessége nem természeti és nem is emberkéz alkotta látványosság. A Szent
Ferenc Kisnővérei közösségről van szó, melynek tagjai 26 éve elkötelezetten foglalkoznak a helyi
hátrányos helyzetű, főként cigány családokkal. Tevékenységüket híven fémjelzi egyik pártfogoltjuk,
Balázs Tünde életpályája: a Miskolci Egyetemen idén végzett történelem-etika tanár a borsodi
nagyközségben járt óvodába és általános iskolába, a nővérek segítették felkészülni a miskolci Fényi
Gyula jezsuita gimnázium felvételijére, majd az egyetem alatt az ugyancsak jezsuita kötődésű
Lehetőségek Iskolája önkénteseként segített bizonyítványhoz juttatni a nyolc osztályt el nem végző
romákat.

Roma diákok a jezsuita gimnáziumban

Nem ő az egyetlen, aki a településről a ferencesek kezdeményezésére jezsuita közegbe került: az
elmúlt években rajta kívül még öt helyi cigány fiatal nyert felvételt a Jezsuba. „Mert bár a miskolci
gimnázium teljesítménye okán elitiskolává vált, apostoli rendeltetése, illetve az avasi lakótelepi közeg
miatt is fontos, hogy missziós küldetést is teljesítsen – hangsúlyozza lapunknak Velkey Balázs
igazgatóhelyettes. – Hátrányos helyzetű gyereket ugyanakkor, még ha közel lakik is, a szinte napi 24
órában megtartó erejű közösség miatt csak kollégiumba veszünk fel; fájó tapasztalat, hogy az otthoni
közeg milyen könnyen visszahúzza az embert”.
Egy friss, nagyszabású kezdeményezés keretében az így előkészített talajba szeretne további magokat
vetni a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, együttműködésben a helyi szerzetesnőkkel,
valamint a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal, melynek alelnöke, Vecsei Miklós társadalmi
felzárkózásért felelős miniszterelnöki biztosként felel a romastratégiáért. Az általa koordinált,
mostantól jezsuita részvétellel folytatódó Felzárkózó települések programba immár több mint hatvan
falu, község tartozik, köztük Arlóval.
Festői környezetben, Ózdtól három, Miskolctól 60 kilométerre vagyunk, a Bükk-vidék lankás, hegyes
táján. A település múltjára sokáig rányomta bélyegét a kohászat és a bányászat, ám a nehézipar
leépülése miatt a helyiek, főként a XVII. században bevándorolt cigányok – akik ma a 3700 lelkes
nagyközség népességének 60 százalékát teszik ki – tömegével veszítették el munkájukat. „Mivel
jellemzően alulképzettek, és sokuk nehezen bírja a kötöttséget, máig nehezen tudnak elhelyezkedni.
Beszédes adat, hogy a romák közül 200 főt kizárólag az önkormányzat foglalkoztat közmunkában, és
az sem mindig egyszerű” – mondja Vámos Istvánné polgármester.
A település vezetőjével a nyáron kétszer is alkalmunk nyílt találkozni: július, majd augusztus végén, a
jezsuita szerepvállalás első két nyilvános alkalmán, a pesti Párbeszéd Háza (PH) kihelyezett
filmklubján a helyi közösségi házban. Az első két délutánon bemutatott többrészes alkotás arról szól,
miként kirándulnak szegedi roma szakkollégisták Esztergomba, és a program keretében hogyan lehet,
és hogyan nem megszólítani, lekötni a fiatalokat. Az arlói sorozat indításakor a PH igazgatója, Sajgó
Szabolcs SJ Velkey Balázs, a miskolci jezsuita gimnázium igazgatóhelyettese, valamint Zöldy Pál
szociálpedagógus társaságában beszélgetett a helyiekkel, kísérőpogramként pedig Kathy-Horváth

Lajos hegedűművész és cigányzenekara muzsikált. Augusztusban a színpadot a Kaláka Együttes
foglalta el, a hozzászólók ezúttal X. Y. és Y. X. voltak, és a kezdeményezés a tervek szerint Csókay
András agysebész közreműködésével folytatódik majd.

Bizonyítvány az iskolából kimaradó romáknak

Már maga a helyszín is sokatmondó, amennyiben Arló általános iskolájának tőszomszédságában
vagyunk: az intézmény 360 tanulója közül mindenki roma, és a 150 fős óvodába is mindössze négy
nem cigány jár. „Ennek oka, hogy a magyar, de az igényesebb roma szülők is elviszik a gyerekeiket
máshová, leginkább a borsodszentgyörgyi katolikus iskolába, mert úgy érzik, ott jobban tudnak
fejlődni” – magyarázza a „spontán szegregáció” létrejöttének más helyen is gyakori hátterét a
polgármester. 
Márpedig az oktatás kulcskérdés: a ferences nővérek Elfogadlak Alapítványa is sokat tesz ezen a
téren, legyen szó tanodáról, iskolakezdési támogatásról, ösztöndíjról vagy éppen gitároktatásról,
együttműködésben a szaléziak kazincbarcikai Don Bosco szakképzőjével és a Lehetőségek Iskolájával
(LI). Utóbbi kezdeményezés eddigi tíz éve alatt közel ötszáz főt segített bizonyítványhoz jutni, ennek
10-15 százaléka arlói. „Az oktatást helyben a nővérek szervezik, mi a know-how-t adjuk, illetve
lebonyolítjuk a vizsgákat. Lényeges ugyanakkor, hogy minden településen mások az igények, nem
lehet »franchise-rendszerben« dolgozni. Legfeljebb alapelveket tudsz megfogalmazni, különben
engedned kell, hogy a szívedet átjárja, amit helyben megtapasztalsz, és abból táplálkozva lehet
kezdeményezni” – mondja a MIND-nek Csapó Barbara, az LI vezetője.
Nem véletlen, hogy a településen közel harmincfajta képzés folyik az olyan ősi mesterségektől
kezdve, mint a kosárfonás, a kisgépkezelésig vagy az élelmiszerfeldolgozásig. Ennek a
munkahelyteremtésben van hatalmas szerepe: a máltaiak fogantatástól a foglalkoztatásig szóló
Jelenlét-programja ugyanis többek között azt célozza, hogy minél többen találjanak állást. Az ő
segítségükkel létesült például savanyítóüzem Tiszabőn, asztalosüzem, varroda és mosoda Tiszaburán
– Arlón is az a cél, hogy a hátrányos helyzetből indulók is megismerjék az öngondoskodás kultúráját,
és legyenek képesek felelősséget vállalni saját sorsukért.

A fogantatástól a foglalkoztatásig

„Ennek kimunkálását nem lehet eléggé korán kezdeni, hiszen sokan már az óvodában mínuszból
indulnak, s akár fejlődési rendellenességekkel érkeznek” – figyelmeztet Velkey, Balázs, az arlói
jezsuita program koordinátora, aki mostantól minden héten egy napot a településen tölt. A máltaiak
itt is alkalmazni tervezett Jelenlét-programja ezért kiemelt hangsúlyt fektet a fogantatás utáni első
ezer napra: magzatvédővitaminokkal, babacsomaggal, a sokszor fiatalkorú édesanyákat a szülőségre
felkészítő programokkal, a gyerekek szembetegségeit időben felismerő és kezelő vizsgálóbuszokkal
vagy akár a kóbor kutyák visszaszorítását szolgáló programmal igyekeznek hozzásegíteni minél
többeket, hogy jobb életük legyen, mint ami a szüleiknek adatott. És azért, hogy elkerülhessék azt a
szívszorító sorsot, amit Vámos Istvánné egykori gyámügyi köztisztviselői tapasztalatai alapján így
fogalmaz meg: „Nehéz kimondani, de a legkilátástalanabb helyzetben élők között még leginkább
annak a gyereknek van jövője, akit örökbe fogadnak.”
Ahhoz, hogy itt ne így legyen, a rendtartomány Velkey Balázs mellett Kis Ferenc SJ-t, az eddig a
Jezsuita Menekültszolgálatban tevékenykedő rendtagot delegálja Arlóra, aki, miközben
szeptembertől mentorképzésben vesz részt, heti két napra a településre költözik. Nyáron már
többekkel volt alkalma megismerkedni és összebarátkozni, merthogy részt vett az arlóiak közül
negyven fiatalnak szervezett egerszalóki ifjúsági táborban. Rajtuk kívül a költségvetés két főállásnyi
munkatárs alkalmazását teszi lehetővé; az így felálló csapat a máltaiak „diagnózisalapú” felzárkózási
stratégiája jegyében először szeptember végéig a helyi igényeket méri fel, hogy annak alapján
dolgozzák ki a konkrét cselekvés programját.
Az évi harmincmillió forintos keret felhasználásáról Velkey Balázs mindenesetre már most előrevetíti:
jó lenne létrehozni egy, az első ezer napra összpontosító Jelenlét-házat, de a felnőttoktatást is
magasabb szintre lehetne emelni, ha erre a célra a kazincbarcikai Don Bosco szakiskola kihelyezett
tagozatot hozna létre Arlón. Ezen kívül egy sor további elképzelés körvonalazódik, de semmit sem

szabad elsietni, hiszen az íróasztalnál készült tervek a terep ismerete nélkül nemigen szoktak
működni. Sőt amint a nyitóalkalmon Sajgó Szabolcs SJ és Velkey Balázs hangsúlyozta: a jezsuiták
elsősorban nem oktatni, pláne kioktatni, hanem tanulni jönnek – hogy aztán e tapasztalatok
birtokában romák és nem romák közösen tegyék fel a kérdéseket, és ugyancsak együttesen
próbáljanak rájuk válaszokat találni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük