A tenger

spanyol, 2009., r.: Maricarmen Merino, fsz.: Mauricio Cruz

műfaja: kisjátékfilm, hossza: 15 perc

 

Tartalmi ismertető

Nacho születésnapjára azt az ajándékot kapja anyjától, hogy együtt elmennek a tengerre. A fiú úszógumikkal a karján, és egy aranyhallal a kezében indul útnak. Viszontagságos útjuk miatt végül mindössze tíz percet tölthetnek a már esti sötétbe burkolózott tenger partján. Nacho a tengerbe engedi a halat, az úton hazafelé pedig egy kagylót szorít a füléhez.

Jelképes film a vágyálmok és a valóság találkozásáról. A kisfiú láthatóan felkészülten várja, hogy életében először lássa a tengert. Sok képet rajzolt már arról, ahogy ő elképzelte a tengert. Anyja kissé fásultan kíséri útjára fiát: még a születésnap illúzióját is alig tudja fenntartani (sütemény a buszon), látszik, hogy álmaiból végletekig kiábrándult felnőtt. A hosszú út végén teljesen más kép fogadja Nachót, mint amit elképzelt: rács mögé zárt, a sötét miatt beláthatatlan víztömeg. Zseblámpájával kiszakít egy-egy foltot a végtelen tengerből, mindössze ennyit láthat, ennyit tapasztalhat belőle. Végül csak a kagyló segítségével felidézett tengerzúgást viheti haza magával, az illúzió egy darabját.

 

 

Címkefelhő

Család; Vágyak; Magány; Az élet értelme; Szabadság; Kisjátékfilm

 

Korosztályi ajánlás

12 év felett

 

Formanyelvi megjegyzések

A film története egyszerű, azonban a film lényege inkább a jelképrendszerén keresztül érthető meg. A képzelet és valóság, valamint a rész és egész motívumain keresztül olvasható ki a film igazi történése. A kisfiú képzeletében élő tenger egészen más, mint ahogy azt a valóságban tapasztalja. Ezt a különbséget erősíti az úszógumi, a naptej, a rajzok, valamint a rács, a sötétség ellentéte.

A fiú kezében tartott hal egy zacskónyi vízben él, az egész kicsi részében. Anya a fiút, a fiú a halat viszi a tengerhez. Útja során mindent megmutat a halnak. Mivel a film végén nem látjuk a fiú kezében a zacskót, arra következtethetünk, hogy Nacho a tengerbe eresztette a halat, vagyis megajándékozta a teljesség-szabadság lehetőségével. A fiú bármennyire is szeretné a maga egészében befogadni a körülötte lévő világot, és a leginkább vágyott tengert, csak apró részletek megfigyelésére van esélye (zseblámpa). Viszont a kagyló segítségével képzeletében bármikor felidézheti a tengert, részese lehet a nagy egésznek.

Ahogy Nacho a buszon megfigyeli útitársait, ott is csak apró részletekből következtethet kilétükre.

A fiú és az anya viszonya leginkább a magányról tanúskodik. Szinte egyáltalán nem beszélnek egymáshoz, mindketten a saját gondolatikba merülve léteznek a másik mellett. A fiú leginkább képzelete, illúziói, várakozásai belső világában él, az anya kedvetlen, gondokkal küzdő, bezárkózó embernek látszik.

 

Módszertani ajánlás a filmhez, indító kérdések

A filmet – bár nem annyira rövid – érdemes kétszer megnézni a tanulókkal.

 

Az első megnézés előtti beszélgetéshez javasolt felvezető kérdések:

  • Ki járt közületek a tengernél?
  • Azok, aki nem jártak ott, milyennek képzelik az első találkozást? (Fiatalabb korosztály esetleg le is rajzolhatja)
  • Azok, akik jártak ott, hogyan emlékeznek rá? Mennyiben különbözött attól, ahogy elképzeltétek?

 

A film első megnézése után értelmezzük a látottakat.

  • Milyen jelképeket, utalásokat láttatok a filmben?
  • Szerintetek, birtokolnunk kell-e azt, amit szeretünk ahhoz, hogy az életünk fontos része legyen?

Ha igen, miért? Ha nem, akkor milyen más módon játszhat fontos szerepet az életünkben?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük