A Faludi Galéria LELKIÁLLÍTÁS programjának online változataként Képnézegető címmel új lehetőséget ad képzőművészeti alkotások bemutatására. A felkért művészektől beérkezett alkotásokból válogatva egy-egy kép egy héten át lesz látható mint „A hét képe”. A művészek kérésünkre a „Lelkiállítás” hívószóra válaszul alkotásuk spirituális vonatkozásáról is írtak. Isten szép, minden szépségnek Ő a forrása.

A hét képe: Tamás Mária: Kapu

ceruza, papír, 26,5×18,5, 2019

“Kapu = titok, rejtély, lehetőség, esély, átjáró…
Kapu = billentyű, szelep…
Kapu = összeköt, elválaszt, véd, fenyeget…
Kapu = átjárhatóság, „bejuthatóság”, beavatás, kapcsolat, vég, kezdet, szabály, ritmus, szívdobbanás…
Kapu = szabad-tilos, zöld-piros…
Kapu = be-ki, át-keresztül, oda-vissza…
Kapu = bent – kint, belső világ – külső világ, ismerős – ismeretlen…
Kapu = nyitva-nyitott, zárva-zárt/zárkózott, mint az ember maga…

Talán még a fejünkben is kapuk, ajtók, ablakok vannak, melyeket tudatosan, tudattalanul nyitogatunk-zárogatunk, jó esetben mi magunk a „szabad” akaratunkkal… 
Sajnos ezekhez a „nyílászárókhoz” is hozzáférhetnek „kívülről” jó, rossz, erőszakos, ravasz manipulatív eszközökkel, szándékokkal … 
És…
Amikor egy ötlet, megoldás az eszünkbe jut vagy „hirtelen” rálátunk valamire, felismerünk valamit, mintha kerítés, fal omlana le, mintha kapu nyílna meg… 
(Tőlünk függetlenül?:)

A „Kapu” című munka vázlat…
A terveim szerint, ha sikerül nagy méretben is megrajzolni, az az öröm kapuját fogja megnyitni! ”  –  Tamás Mária

Orient Enikő: Fohász

kép 1 / 26

60X60 cm, len, farost. "Virágnyelven, két szirom mozgásából az emberi élet és a természet kapcsolatát látjuk. Az ég kékjében ragyognak a felhők és a víz fodrozódása, a föld növényzetének apró mozgalmassága között. Kibontakozó, kiteljesedő virág alatt újabb két, de egymás felé boruló sziromlevélből az élet tapasztalatait hordozó idős arca tekint felénk. Kendőjébe burkolózó mozdulata szinte láttatja összekulcsolt kezeit. Fohásza nem csak kérés, hanem el nem múló köszönet mindenért, mindenkiért. Nemzedékek örökségeként példaértékű mindnyájunk számára, így kövessük. Hangszerek húrjaira, a kotta soraira válaszolnak a virág szirmai közül kibújó vékony kis szálak, melyek felfelé, az éltető fényforrás felé nyúlnak." - Orient Enikő textilművész

A hét képei voltak:

Lelkiállítás

Néma csöndben adott ideig keringenek a résztvevők a teremben az alkotások előtt – alkotástól alkotásig mennek teljes csöndben, addig, amíg az egyik alkotás ki nem kezd a nézőjével. Ha ez megtörténik, a néző megáll, hagyja magát “megdolgozni” a műalkotás által, lélekben kötekednek egymással. A maradék időt a gyakorlat végéig “édeskettesben” töltik. A légyott idejének múltával mindenki marad helyben, megfordul, háttal az alkotásnak behunyja a szemét és felidézi “kedvesét”, keresi, mi az az egy szó, kifejezés, ami legjobban leírja a találkozás keltette lelkiállapotot. Majd már nyitott szemmel sorra bemondják a résztvevők a bűvös szót, megosztásként.

Korábbi lekiállítások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük