A Faludi Galéria LELKIÁLLÍTÁS programjának online változataként Képnézegető címmel új lehetőséget ad képzőművészeti alkotások bemutatására. A felkért művészektől beérkezett alkotásokból válogatva egy-egy kép egy héten át lesz látható mint „A hét képe”. A művészek kérésünkre a „Lelkiállítás” hívószóra válaszul alkotásuk spirituális vonatkozásáról is írtak. Isten szép, minden szépségnek Ő a forrása.

A hét képe: Szolláth Katalin: Tanú- Villányi László verséhez/ Mácsai Anikónak/

Méret: 47×32 cm

Technika: papír, tus ,tempera

Év: 2015

“Gyakran ihletnek meg versek. 

Ezt a művemet Villányi László: Tanú c. alkotásához készítettem.

A képek lelkünk vetületei. Mikor festünk egyenest a lelkünket visszük a vászonra.

Sokféle tanút ismerünk:

Életünknek tanúi vannak.

Tanúk a fák, a táj, a hely, a ház, a barátok, a gyerekek, az idő, a szerelmünk….” Szolláth Katalin

“…..összekevert tíz, húsz, száz éveket, önmaga

száműzöttjeként bolyongott idegen vidéken, üldözőnek

maradt az idő, naponta megküzdött szeme, érzékei szabadságáért,

mint jelent őrizte az álldogáló gólya szépségét, az otthonos tájat,

ahol életének valamelyik évtizedébe érkezhetett…” (Villányi László: Tanú )

  

Berzy Katalin: Stáció 14/5 Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

kép 1 / 33

Technika:  Mintázott, redukciós égetéssel (raku) készített mázas kerámia. Méret: 40 X 42 cm. "A bemutatott plasztika egy meglévő Stáció sorozat egy darabja. Amiért ezt a képet választottam: A napjainkban vírussal fertőzött, háborúval , meneküléssel, természeti csapásokkal küszködő világunkban a segítségnyújtás ugyanolyan fontos, mint az Úr pillanatnyi megsegítése volt a Golgotára vezető úton." Berzy Katalin

A hét képei voltak:

Lelkiállítás

Néma csöndben adott ideig keringenek a résztvevők a teremben az alkotások előtt – alkotástól alkotásig mennek teljes csöndben, addig, amíg az egyik alkotás ki nem kezd a nézőjével. Ha ez megtörténik, a néző megáll, hagyja magát “megdolgozni” a műalkotás által, lélekben kötekednek egymással. A maradék időt a gyakorlat végéig “édeskettesben” töltik. A légyott idejének múltával mindenki marad helyben, megfordul, háttal az alkotásnak behunyja a szemét és felidézi “kedvesét”, keresi, mi az az egy szó, kifejezés, ami legjobban leírja a találkozás keltette lelkiállapotot. Majd már nyitott szemmel sorra bemondják a résztvevők a bűvös szót, megosztásként.

Korábbi lekiállítások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük