A Faludi Galéria LELKIÁLLÍTÁS programjának online változataként Képnézegető címmel új lehetőséget ad képzőművészeti alkotások bemutatására. A felkért művészektől beérkezett alkotásokból válogatva egy-egy kép egy héten át lesz látható mint „A hét képe”. A művészek kérésünkre a „Lelkiállítás” hívószóra válaszul alkotásuk spirituális vonatkozásáról is írtak. Isten szép, minden szépségnek Ő a forrása.

A hét képe: Szolláth Katalin: Tanú- Villányi László verséhez/ Mácsai Anikónak/

Méret: 47×32 cm

Technika: papír, tus ,tempera

Év: 2015

“Gyakran ihletnek meg versek. 

Ezt a művemet Villányi László: Tanú c. alkotásához készítettem.

A képek lelkünk vetületei. Mikor festünk egyenest a lelkünket visszük a vászonra.

Sokféle tanút ismerünk:

Életünknek tanúi vannak.

Tanúk a fák, a táj, a hely, a ház, a barátok, a gyerekek, az idő, a szerelmünk….” Szolláth Katalin

“…..összekevert tíz, húsz, száz éveket, önmaga

száműzöttjeként bolyongott idegen vidéken, üldözőnek

maradt az idő, naponta megküzdött szeme, érzékei szabadságáért,

mint jelent őrizte az álldogáló gólya szépségét, az otthonos tájat,

ahol életének valamelyik évtizedébe érkezhetett…” (Villányi László: Tanú )

  

Borza Teréz: Veletek maradok

kép 1 / 32

“Ime, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig /Mt 28,20/. Ez a porcelán és öreg fa kompozicióm, – 2017-ben a Vigadó Galériában rendezett „Húsvét titka“ című szakrális alkotásaimat összegző, önálló kiállításom egyik darabja. Jézus ezt a bíztatást a feltámadása után mondta a tanítványainak, akiket elküldött, hogy tanúságot tegyenek róla az egész világnak. A dobogó-lángoló szív forma, az értünk elszenvedett kereszthalált szimbolizáló öreg fa kereszt darabbal együtt, – az örök szeretetet, a bíztatást és reményt fejezi ki. Nem egy hagyományos domború szívforma, hanem ellenkezőleg homorú, magához ölelő, befogadó, lebegő formát adtam az „üzenet“ ihlette gondolataim kifejezéséhez. „Ne féljetek“….hiszen én veletek vagyok, a szívem szeretetével, ölelésével. Ezt érzem én is minden gyűjteményes kiállításom rendezésekor, hiszen fontosnak tartom azt úgy a nézők felé tárni, hogy mindenki megtalálja benne azt az üzenetet, ami éppen neki szól az adott időben. A mai helyzetünkben is különösen fontosnak érzem, hogy ne féljük a hitünket megvallani, mindenki tegye azt a saját eszközeivel, hiszen Ő velünk van a világ végezetéig.” Borza Teréz, Ferenczy Noémi-díjas porcelán-szobrászművész

A hét képei voltak:

Lelkiállítás

Néma csöndben adott ideig keringenek a résztvevők a teremben az alkotások előtt – alkotástól alkotásig mennek teljes csöndben, addig, amíg az egyik alkotás ki nem kezd a nézőjével. Ha ez megtörténik, a néző megáll, hagyja magát “megdolgozni” a műalkotás által, lélekben kötekednek egymással. A maradék időt a gyakorlat végéig “édeskettesben” töltik. A légyott idejének múltával mindenki marad helyben, megfordul, háttal az alkotásnak behunyja a szemét és felidézi “kedvesét”, keresi, mi az az egy szó, kifejezés, ami legjobban leírja a találkozás keltette lelkiállapotot. Majd már nyitott szemmel sorra bemondják a résztvevők a bűvös szót, megosztásként.

Korábbi lekiállítások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük