A Faludi Galéria LELKIÁLLÍTÁS programjának online változataként Képnézegető címmel új lehetőséget ad képzőművészeti alkotások bemutatására. A felkért művészektől beérkezett alkotásokból válogatva egy-egy kép egy héten át lesz látható mint „A hét képe”. A művészek kérésünkre a „Lelkiállítás” hívószóra válaszul alkotásuk spirituális vonatkozásáról is írtak. Isten szép, minden szépségnek Ő a forrása.
A hét képe: Szőke Ferenc: „Felelés”- Hommage a Robert Bresson (1-3.)
“A Felelés c. fotósorozaton látható, fényfoltokhoz hasonló geometrikus fényalakzatok gyakran előfordulnak R.B. filmjeinek folyosókon, termekben játszódó jeleneteiben is. A képek e mellett a Bresson által többször feldolgozott Dosztojevszkij művekre is utalnak; a fotókon mértani alakzatként megjelenő „szereplők” amolyan „Dosztojevszkij-féle-helyzetet” is megjelenítenek, mintha egy szereplőnek (pl. egy diáknak) kellene számot adnia tudásáról, tetteiről egy „felettes” személy (pl. egy tanár) felé. A fotók kapcsolódnak a cím másik jelentéséhez is, miszerint a felelés: felelősség viselés.” – Szőke Ferenc
Szolláth Katalin: Tanú- Villányi László verséhez/ Mácsai Anikónak/
Méret: 47x32 cm. Technika: papír, tus ,tempera. Év: 2015. "Gyakran ihletnek meg versek. Ezt a művemet Villányi László: Tanú c. alkotásához készítettem. A képek lelkünk vetületei. Mikor festünk egyenest a lelkünket visszük a vászonra. Sokféle tanút ismerünk: Életünknek tanúi vannak. Tanúk a fák, a táj, a hely, a ház, a barátok, a gyerekek, az idő, a szerelmünk...." Szolláth Katalin
- Magyar Gábor: DCCXXI
- Kaippel Emília: Ilona völgy
- Bánki Tamás: A hiány többletei
- Mátyássy László: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
- Tamás Mária: Kapu
- Pálos Anna: Felszín-mögött 9.-Városi-legendák-a birodalom visszavág
- Boldi: Genezis
- Szigetvári Krisztina: “Az új élet reménye” – Állatok
- Simon Ilona: Angyalok útja
- Magyar Krisztina: Mária és Jézus
- Magyar Márta: Fonatos kereszt báránnyal
- Hegedűs Éva: Mag
- Jankovics János László: A magvetés
- Berend Iván: Ikon
- Angyal Júlia: Jakab útja
- Németh Valéria: Napvilág
- Egri Erzsébet: Pirkadat
- Hajdufy Zsuzsanna: A látogató
- Henn László András: A virrasztó
- Horváth Ildikó: Albatus
Lelkiállítás
Néma csöndben adott ideig keringenek a résztvevők a teremben az alkotások előtt – alkotástól alkotásig mennek teljes csöndben, addig, amíg az egyik alkotás ki nem kezd a nézőjével. Ha ez megtörténik, a néző megáll, hagyja magát “megdolgozni” a műalkotás által, lélekben kötekednek egymással. A maradék időt a gyakorlat végéig “édeskettesben” töltik. A légyott idejének múltával mindenki marad helyben, megfordul, háttal az alkotásnak behunyja a szemét és felidézi “kedvesét”, keresi, mi az az egy szó, kifejezés, ami legjobban leírja a találkozás keltette lelkiállapotot. Majd már nyitott szemmel sorra bemondják a résztvevők a bűvös szót, megosztásként.
Korábbi lekiállítások:
