A Faludi Galéria LELKIÁLLÍTÁS programjának online változataként Képnézegető címmel új lehetőséget ad képzőművészeti alkotások bemutatására. A felkért művészektől beérkezett alkotásokból válogatva egy-egy kép egy héten át lesz látható mint „A hét képe”. A művészek kérésünkre a „Lelkiállítás” hívószóra válaszul alkotásuk spirituális vonatkozásáról is írtak. Isten szép, minden szépségnek Ő a forrása.

A hét képe: Szőke Ferenc: „Felelés”- Hommage a Robert Bresson (1-3.)

“A Felelés c. fotósorozaton látható, fényfoltokhoz hasonló geometrikus fényalakzatok gyakran előfordulnak R.B. filmjeinek folyosókon, termekben játszódó jeleneteiben is. A képek e mellett a Bresson által többször feldolgozott Dosztojevszkij művekre is utalnak; a fotókon mértani alakzatként megjelenő „szereplők” amolyan „Dosztojevszkij-féle-helyzetet” is megjelenítenek, mintha egy szereplőnek (pl. egy diáknak) kellene számot adnia tudásáról, tetteiről egy „felettes” személy (pl. egy tanár) felé. A fotók kapcsolódnak a cím másik jelentéséhez is, miszerint a felelés: felelősség viselés.” – Szőke Ferenc

 

 

Maczkó Erzsébet: ÉGI-FÉNY 4.

kép 1 / 37

„A fotó- és képzőművész Maczkó Erzsébet kozmikus látomása az ÉGI-FÉNY 4. című nagyméretű fotografikán mindenekelőtt a fénylő színek – a kék és a fehér – dekoratív formái ragadják meg a nézőt. S a figyelmesebb szemlélő előtt feltárul a művésznő mély lelkéből fakadó üzenet is: a teremtett világ csodája láttán, a Teremtő dicsérete! Az Ég felhőiben megláthatjuk az angyalokat is, akik nagy örömmel és tisztelettel imádják Istent. A mű középpontjában feltűnik a Kereszt és a Kehely Jele, Jelképe, amely a Mindenséget teremtő Isten csendes, titokzatos, de állandó jelenlétére utal a világban, aki személyesen szereti az általa teremtett embert, akit Ő a fénylő, örök boldogságába kíván részesíteni.” prof. emerita Dr. Prokopp Mária művészettörténész A kép megvásárolható, érdeklődni a 36 30 611 3922 telefonszámon lehet.

A hét képei voltak:

Lelkiállítás

Néma csöndben adott ideig keringenek a résztvevők a teremben az alkotások előtt – alkotástól alkotásig mennek teljes csöndben, addig, amíg az egyik alkotás ki nem kezd a nézőjével. Ha ez megtörténik, a néző megáll, hagyja magát “megdolgozni” a műalkotás által, lélekben kötekednek egymással. A maradék időt a gyakorlat végéig “édeskettesben” töltik. A légyott idejének múltával mindenki marad helyben, megfordul, háttal az alkotásnak behunyja a szemét és felidézi “kedvesét”, keresi, mi az az egy szó, kifejezés, ami legjobban leírja a találkozás keltette lelkiállapotot. Majd már nyitott szemmel sorra bemondják a résztvevők a bűvös szót, megosztásként.

Korábbi lekiállítások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük