A Faludi Galéria LELKIÁLLÍTÁS programjának online változataként Képnézegető címmel új lehetőséget ad képzőművészeti alkotások bemutatására. A felkért művészektől beérkezett alkotásokból válogatva egy-egy kép egy héten át lesz látható mint „A hét képe”. A művészek kérésünkre a „Lelkiállítás” hívószóra válaszul alkotásuk spirituális vonatkozásáról is írtak. Isten szép, minden szépségnek Ő a forrása.
A hét képe: Orient Enikő: Fohász
60X60 cm, len, farost,
értéke: 200.000 Ft
“Virágnyelven, két szirom mozgásából az emberi élet és a természet kapcsolatát látjuk. Az ég kékjében ragyognak a felhők és a víz fodrozódása, a föld növényzetének apró mozgalmassága között. Kibontakozó, kiteljesedő virág alatt újabb két, de egymás felé boruló sziromlevélből az élet tapasztalatait hordozó idős arca tekint felénk. Kendőjébe burkolózó mozdulata szinte láttatja összekulcsolt kezeit. Fohásza nem csak kérés, hanem el nem múló köszönet mindenért, mindenkiért. Nemzedékek örökségeként példaértékű mindnyájunk számára, így kövessük. Hangszerek húrjaira, a kotta soraira válaszolnak a virág szirmai közül kibújó vékony kis szálak, melyek felfelé, az éltető fényforrás felé nyúlnak.” – Orient Enikő textilművész
NÉMETH VALÉRIA: NAPVILÁG
Nap és pajzs az Úr /zsoltárok: 84.12/ Kerámia mérete: 72×72 A ragyogó napkorong Isten uralmát hirdeti, amely fényével árasztja el és élteti ezt a világot. A pajzs minden időben a védelem eszközeként Isten gondoskodó szeretetéről, óvó-védő hatalmáról beszél. A kerámia terrakotta alapra készült színes mázak és lüszter használatával. A lüsztermáz Isten fény-voltát hangsúlyozza, amely azonban színeire bomolva, számtalan módon árad a földi világra, a mi életünkre. Ugyanakkor a pajzs-forma középpontja forogva kiemelkedik, így mozgásban tartja és energiával látja el a mindenséget.
- Horváth László Adrián: Időbomlás
- Mecseki Hargita: Énekek éneke
- Szőke Ferenc: „Felelés”- Hommage a Robert Bresson (1-3.)
- Magyar Gábor: DCCXXI
- Kaippel Emília: Ilona völgy
- Bánki Tamás: A hiány többletei
- Mátyássy László: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
- Tamás Mária: Kapu
- Pálos Anna: Felszín-mögött 9.-Városi-legendák-a birodalom visszavág
- Boldi: Genezis
- Szigetvári Krisztina: “Az új élet reménye” – Állatok
- Simon Ilona: Angyalok útja
- Magyar Krisztina: Mária és Jézus
- Magyar Márta: Fonatos kereszt báránnyal
- Hegedűs Éva: Mag
- Jankovics János László: A magvetés
- Berend Iván: Ikon
- Angyal Júlia: Jakab útja
- Németh Valéria: Napvilág
- Egri Erzsébet: Pirkadat
- Hajdufy Zsuzsanna: A látogató
- Henn László András: A virrasztó
- Horváth Ildikó: Albatus
Lelkiállítás
Néma csöndben adott ideig keringenek a résztvevők a teremben az alkotások előtt – alkotástól alkotásig mennek teljes csöndben, addig, amíg az egyik alkotás ki nem kezd a nézőjével. Ha ez megtörténik, a néző megáll, hagyja magát “megdolgozni” a műalkotás által, lélekben kötekednek egymással. A maradék időt a gyakorlat végéig “édeskettesben” töltik. A légyott idejének múltával mindenki marad helyben, megfordul, háttal az alkotásnak behunyja a szemét és felidézi “kedvesét”, keresi, mi az az egy szó, kifejezés, ami legjobban leírja a találkozás keltette lelkiállapotot. Majd már nyitott szemmel sorra bemondják a résztvevők a bűvös szót, megosztásként.
Korábbi lekiállítások:
