A Faludi Galéria LELKIÁLLÍTÁS programjának online változataként Képnézegető címmel új lehetőséget ad képzőművészeti alkotások bemutatására. A felkért művészektől beérkezett alkotásokból válogatva egy-egy kép egy héten át lesz látható mint „A hét képe”. A művészek kérésünkre a „Lelkiállítás” hívószóra válaszul alkotásuk spirituális vonatkozásáról is írtak. Isten szép, minden szépségnek Ő a forrása.
A hét képe: Mátyássy László: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Lukács 22/19/
szobor; technika: kisplasztika; anyag: pirogránit (magas hőmérsékleten kiégetett samottos agyag)
“A szobor Krisztust ábrázolja az Utolsó vacsorán az Eucharisztia megalapításakor. Jézus jobb kezével áldást ad, bal kezében kenyér, előtte az asztalon kehely. Az arc, a hajviselet, a kompozíció az ikonfestészeti hagyományokat emeli át a plasztika világába. A jobb kéz ujjai az áldó kéztartás mintájára az I C X C – Jézus Krisztus – betűket formálják. A kenyér és a kehely negatív perspektívája azok természet feletti voltát szimbolizálja. A kenyéren megjelenik a kereszt és az I C X C betűk, a kelyhen krisztogram az alfa és omega betűkkel. A kehely talpa nyolcszög alakú, mely a földi világból a mennyei világba átvezető utat jelképezi. A szobor anyaga pirogránit, mészkő talapzaton, magassága 60 cm.” Mátyássy László
Szolláth Katalin: Tanú- Villányi László verséhez/ Mácsai Anikónak/
Méret: 47x32 cm. Technika: papír, tus ,tempera. Év: 2015. "Gyakran ihletnek meg versek. Ezt a művemet Villányi László: Tanú c. alkotásához készítettem. A képek lelkünk vetületei. Mikor festünk egyenest a lelkünket visszük a vászonra. Sokféle tanút ismerünk: Életünknek tanúi vannak. Tanúk a fák, a táj, a hely, a ház, a barátok, a gyerekek, az idő, a szerelmünk...." Szolláth Katalin
- Tamás Mária: Kapu
- Pálos Anna: Felszín-mögött 9.-Városi-legendák-a birodalom visszavág
- Boldi: Genezis
- Szigetvári Krisztina: “Az új élet reménye” – Állatok
- Simon Ilona: Angyalok útja
- Magyar Krisztina: Mária és Jézus
- Magyar Márta: Fonatos kereszt báránnyal
- Hegedűs Éva: Mag
- Jankovics János László: A magvetés
- Berend Iván: Ikon
- Angyal Júlia: Jakab útja
- Németh Valéria: Napvilág
- Egri Erzsébet: Pirkadat
- Hajdufy Zsuzsanna: A látogató
- Henn László András: A virrasztó
- Horváth Ildikó: Albatus
Lelkiállítás
Néma csöndben adott ideig keringenek a résztvevők a teremben az alkotások előtt – alkotástól alkotásig mennek teljes csöndben, addig, amíg az egyik alkotás ki nem kezd a nézőjével. Ha ez megtörténik, a néző megáll, hagyja magát “megdolgozni” a műalkotás által, lélekben kötekednek egymással. A maradék időt a gyakorlat végéig “édeskettesben” töltik. A légyott idejének múltával mindenki marad helyben, megfordul, háttal az alkotásnak behunyja a szemét és felidézi “kedvesét”, keresi, mi az az egy szó, kifejezés, ami legjobban leírja a találkozás keltette lelkiállapotot. Majd már nyitott szemmel sorra bemondják a résztvevők a bűvös szót, megosztásként.
Korábbi lekiállítások:
