A Faludi Galéria LELKIÁLLÍTÁS programjának online változataként Képnézegető címmel új lehetőséget ad képzőművészeti alkotások bemutatására. A felkért művészektől beérkezett alkotásokból válogatva egy-egy kép egy héten át lesz látható mint „A hét képe”. A művészek kérésünkre a „Lelkiállítás” hívószóra válaszul alkotásuk spirituális vonatkozásáról is írtak. Isten szép, minden szépségnek Ő a forrása.

A hét képe: Mátyássy László: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Lukács 22/19/

szobor; technika: kisplasztika; anyag: pirogránit (magas hőmérsékleten kiégetett samottos agyag)

A szobor Krisztust ábrázolja az Utolsó vacsorán  az  Eucharisztia megalapításakor.  Jézus jobb kezével áldást ad, bal kezében  kenyér, előtte az asztalon kehely. Az arc, a hajviselet, a kompozíció az  ikonfestészeti hagyományokat emeli át a plasztika világába. A jobb kéz ujjai az áldó kéztartás mintájára az  I C X C – Jézus Krisztus – betűket formálják.  A kenyér és a kehely negatív perspektívája azok természet feletti voltát szimbolizálja. A kenyéren megjelenik a kereszt és az  I C X C betűk, a kelyhen krisztogram az alfa és omega betűkkel.  A kehely talpa nyolcszög alakú, mely a földi világból a mennyei világba átvezető utat jelképezi. A szobor anyaga pirogránit, mészkő talapzaton, magassága 60 cm.”  Mátyássy László

NÉMETH VALÉRIA: NAPVILÁG

kép 20 / 20

Nap és pajzs az Úr /zsoltárok: 84.12/ Kerámia mérete: 72×72 A ragyogó napkorong Isten uralmát hirdeti, amely fényével árasztja el és élteti ezt a világot. A pajzs minden időben a védelem eszközeként Isten gondoskodó szeretetéről, óvó-védő hatalmáról beszél. A kerámia terrakotta alapra készült színes mázak és lüszter használatával. A lüsztermáz Isten fény-voltát hangsúlyozza, amely azonban színeire bomolva, számtalan módon árad a földi világra, a mi életünkre. Ugyanakkor a pajzs-forma középpontja forogva kiemelkedik, így mozgásban tartja és energiával látja el a mindenséget.

A hét képei voltak:

Lelkiállítás

Néma csöndben adott ideig keringenek a résztvevők a teremben az alkotások előtt – alkotástól alkotásig mennek teljes csöndben, addig, amíg az egyik alkotás ki nem kezd a nézőjével. Ha ez megtörténik, a néző megáll, hagyja magát “megdolgozni” a műalkotás által, lélekben kötekednek egymással. A maradék időt a gyakorlat végéig “édeskettesben” töltik. A légyott idejének múltával mindenki marad helyben, megfordul, háttal az alkotásnak behunyja a szemét és felidézi “kedvesét”, keresi, mi az az egy szó, kifejezés, ami legjobban leírja a találkozás keltette lelkiállapotot. Majd már nyitott szemmel sorra bemondják a résztvevők a bűvös szót, megosztásként.

Korábbi lekiállítások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük