A Faludi Galéria LELKIÁLLÍTÁS programjának online változataként Képnézegető címmel új lehetőséget ad képzőművészeti alkotások bemutatására. A felkért művészektől beérkezett alkotásokból válogatva egy-egy kép egy héten át lesz látható mint „A hét képe”. A művészek kérésünkre a „Lelkiállítás” hívószóra válaszul alkotásuk spirituális vonatkozásáról is írtak. Isten szép, minden szépségnek Ő a forrása.

A hét képe: Marsai Ágnes: Kosztolányi Dezső versére

anyag: magastüzű agyag; technika: egyéni technika; méret: d: 33 cm; m:10 cm

„…hogy a porban,

hol lelkek és göröngyök közt botoltam,

mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak 

vendége voltam.”

                         Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

“Az ember hajtja magát, küzd, forgolódik a világban. Közben talán el is felejti mivégre van itt a földön. 

A fenti sorokban a költő gyönyörűen fogalmazza meg létünket a világban. Ezt nem megérteni, hanem megérezni lehet. Ebben tud segíteni a művészet, versként, zeneként, plasztikaként.” Marsai Ágnes

NÉMETH VALÉRIA: NAPVILÁG

kép 32 / 32

Nap és pajzs az Úr /zsoltárok: 84.12/ Kerámia mérete: 72×72 A ragyogó napkorong Isten uralmát hirdeti, amely fényével árasztja el és élteti ezt a világot. A pajzs minden időben a védelem eszközeként Isten gondoskodó szeretetéről, óvó-védő hatalmáról beszél. A kerámia terrakotta alapra készült színes mázak és lüszter használatával. A lüsztermáz Isten fény-voltát hangsúlyozza, amely azonban színeire bomolva, számtalan módon árad a földi világra, a mi életünkre. Ugyanakkor a pajzs-forma középpontja forogva kiemelkedik, így mozgásban tartja és energiával látja el a mindenséget.

A hét képei voltak:

Lelkiállítás

Néma csöndben adott ideig keringenek a résztvevők a teremben az alkotások előtt – alkotástól alkotásig mennek teljes csöndben, addig, amíg az egyik alkotás ki nem kezd a nézőjével. Ha ez megtörténik, a néző megáll, hagyja magát “megdolgozni” a műalkotás által, lélekben kötekednek egymással. A maradék időt a gyakorlat végéig “édeskettesben” töltik. A légyott idejének múltával mindenki marad helyben, megfordul, háttal az alkotásnak behunyja a szemét és felidézi “kedvesét”, keresi, mi az az egy szó, kifejezés, ami legjobban leírja a találkozás keltette lelkiállapotot. Majd már nyitott szemmel sorra bemondják a résztvevők a bűvös szót, megosztásként.

Korábbi lekiállítások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük