A Faludi Galéria LELKIÁLLÍTÁS programjának online változataként Képnézegető címmel új lehetőséget ad képzőművészeti alkotások bemutatására. A felkért művészektől beérkezett alkotásokból válogatva egy-egy kép egy héten át lesz látható mint „A hét képe”. A művészek kérésünkre a „Lelkiállítás” hívószóra válaszul alkotásuk spirituális vonatkozásáról is írtak. Isten szép, minden szépségnek Ő a forrása.

A hét képe: Borza Teréz: Veletek maradok (öreg fa és mintázott porcelán)

“Ime, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig

/Mt 28,20/

Ez a porcelán és öreg fa  kompozicióm,  – 2017-ben a Vigadó Galériában rendezett  „Húsvét titka“ című szakrális alkotásaimat összegző, önálló kiállításom egyik darabja.

Jézus ezt a bíztatást a feltámadása után mondta  a tanítványainak, akiket elküldött, hogy tanúságot tegyenek róla az egész világnak.

A dobogó-lángoló szív forma, az értünk elszenvedett kereszthalált szimbolizáló öreg fa kereszt darabbal együtt, – az örök  szeretetet, a bíztatást és reményt fejezi ki.

Nem egy hagyományos domború szívforma, hanem ellenkezőleg  homorú, magához ölelő, befogadó, lebegő formát adtam az „üzenet“ ihlette gondolataim kifejezéséhez.

„Ne féljetek“….hiszen én veletek vagyok, a szívem szeretetével, ölelésével.

Ezt érzem én is minden gyűjteményes kiállításom rendezésekor, hiszen fontosnak tartom azt úgy a nézők felé tárni, hogy mindenki megtalálja benne azt az üzenetet, ami éppen neki szól az adott időben.

A mai helyzetünkben is különösen fontosnak érzem, hogy ne féljük a hitünket megvallani, mindenki tegye azt a saját eszközeivel,

  • hiszen Ő velünk van a világ végezetéig.”

Borza Teréz

Ferenczy Noémi-díjas porcelán-szobrászművész

Szolláth Katalin: Tanú- Villányi László verséhez/ Mácsai Anikónak/

kép 4 / 34

Méret: 47x32 cm. Technika: papír, tus ,tempera. Év: 2015. "Gyakran ihletnek meg versek.  Ezt a művemet Villányi László: Tanú c. alkotásához készítettem. A képek lelkünk vetületei. Mikor festünk egyenest a lelkünket visszük a vászonra. Sokféle tanút ismerünk: Életünknek tanúi vannak. Tanúk a fák, a táj, a hely, a ház, a barátok, a gyerekek, az idő, a szerelmünk...." Szolláth Katalin

A hét képei voltak:

Lelkiállítás

Néma csöndben adott ideig keringenek a résztvevők a teremben az alkotások előtt – alkotástól alkotásig mennek teljes csöndben, addig, amíg az egyik alkotás ki nem kezd a nézőjével. Ha ez megtörténik, a néző megáll, hagyja magát “megdolgozni” a műalkotás által, lélekben kötekednek egymással. A maradék időt a gyakorlat végéig “édeskettesben” töltik. A légyott idejének múltával mindenki marad helyben, megfordul, háttal az alkotásnak behunyja a szemét és felidézi “kedvesét”, keresi, mi az az egy szó, kifejezés, ami legjobban leírja a találkozás keltette lelkiállapotot. Majd már nyitott szemmel sorra bemondják a résztvevők a bűvös szót, megosztásként.

Korábbi lekiállítások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük