A Faludi Galéria LELKIÁLLÍTÁS programjának online változataként Képnézegető címmel új lehetőséget ad képzőművészeti alkotások bemutatására. A felkért művészektől beérkezett alkotásokból válogatva egy-egy kép egy héten át lesz látható mint „A hét képe”. A művészek kérésünkre a „Lelkiállítás” hívószóra válaszul alkotásuk spirituális vonatkozásáról is írtak. Isten szép, minden szépségnek Ő a forrása.

A hét képe: Bánki Tamás: A hiány többletei (Olaj, vászon, 120×120, 2017)

>> Rövid ismertetés:
A kép egy kísérleti alkotás, melyben a képzőművészet és az irodalom határainak összemosásával játszom. A kép mélyebb réteginek megértéséhez meg kell magyaráznom ennek a két művészeti ágnak a találkozását.
Ha elsőre ránézünk a képre, láthatjuk, hogy nem a megszokott kerettel találkozunk, hiszen hiányzik a kép jobb alsó részéből egy jelentős téglalap. Így a festett rész egy L alakú felületre lett megfestve. A nem szokványos látvány, tehát már önmagában magyarázza a hiányt. A látató rész ennek a hiánynak az ellentéte, mely a cím második fogalmát (többletei) magyarázza. Képzőművészeti szakszóval élve ennek a többletnek a pontos megnevezése horror vacui, azaz irtózás az üres felületektől. Az üres felület, tehát ebben az értelemben a hiányzó képrész ( ), az űr betöltésére az L alakú vászon és a rajta lévő figuratív és nonfiguratív formák szolgálnak. Így nem a hagyományos értelemben vett képzőművészetben használt horror vacui-val találkozunk, hanem egy modern feldolgozásával.
A képzőművészeti értelmezéshez hozzátartozik a figurák és tárgyak magyarázata. A képen látható tárgyak a következők: egy cápa, kettő kisautó, egy kamion matchbox, egy gyufaskatulya melyben két kolorádóbogár van, egy papírlap melyre csillagjelek vannak felfestve, egy félig összerakott legó motor, egy hot wheels pályaelem, valamint három print, melyekből a legfelsőn egy arcprofil látható, alatta egy részlet egy wizz-air jegyből, és a legalsón pedig egy részlet a Good bye, Lenin! című filmből, valamint egyéb említésre nem méltó tárgyak. A figurákkal és tárgyakkal opponáló nonfiguratív Malevitch-i vörös négyzet fehér alapon képrészlet, egy nem éppen abba illő keretben található a kép bal alsó szélén.
De mégis milyen viszonyban vannak ezek a képelemek az irodalmi világgal. Két ponton találkozik a kép a magyar irodalomból vett idézetekkel. Az egyik a címadásban volt segítségemre, a másik a gyufás skatulyával hozható párhuzamba. A cím A hiány többletei, Márai Sándor A hiány többlete Naplóértelmezés címének az átirata. A skatulya és a benne található két kolorádóbogár pedig Rákosy Gergely: Kolorádóbogár című regényéből vett idézet illusztrálása, mely idézet így hangzik „Ne bőgj két jégkorszak között egy gyufaskatulya kolorádóbogárért!”.
A két művészeti ág irodalom és képzőművészet arra lelki egységre törekszik vezetni a nézőt, amely által egyesülni tud a néző tekintetében vizualitás és textualitás.

A kép spirituális vonatkozásai
A Lelkiállítás hívószóra beadott műalkotásom intermediális és intertextuális gondolattal játszik. A kettő egysége a műalkotáson a következőképpen jelentkezik.
A képen látható tárgyak figurák, és nonfiguratív elemek mind túlmutatnak önmaguk jelentésén. Vagy más médiában megjelenő képekre utalnak, vagy művészettörténeti vonatkozásokat elevenítenek fel. A szöveg és kép és a médiumok közötti egység a néző tekintetében jelenik meg. Az egység mégsem lesz teljes, mivel a keret nem ad rá lehetőséget. A kép jobb alsó sarka hiányos, a többlet pedig ezáltal elveszti egységét. Így a néző hozza meg azt a lelki többletet, amely kiegészíti a hiányzó részt.
A L alakú képrész így csak abban segít, hogy olyan utalásokról beszélgessünk, melyek megteremtenek egy közös lelki kiállítást. A hiány az, ami okot ad a lelki és szellemi többlet okozta “elkülönböződésre”. Így a felszabadult néző a kép megtekintése után egy olyan tapasztalattal gyarapodott, amely egyéni képzeletvilágát igazolta vissza. << Bánki Tamás

 

Borza Teréz: Veletek maradok

kép 1 / 32

“Ime, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig /Mt 28,20/. Ez a porcelán és öreg fa kompozicióm, – 2017-ben a Vigadó Galériában rendezett „Húsvét titka“ című szakrális alkotásaimat összegző, önálló kiállításom egyik darabja. Jézus ezt a bíztatást a feltámadása után mondta a tanítványainak, akiket elküldött, hogy tanúságot tegyenek róla az egész világnak. A dobogó-lángoló szív forma, az értünk elszenvedett kereszthalált szimbolizáló öreg fa kereszt darabbal együtt, – az örök szeretetet, a bíztatást és reményt fejezi ki. Nem egy hagyományos domború szívforma, hanem ellenkezőleg homorú, magához ölelő, befogadó, lebegő formát adtam az „üzenet“ ihlette gondolataim kifejezéséhez. „Ne féljetek“….hiszen én veletek vagyok, a szívem szeretetével, ölelésével. Ezt érzem én is minden gyűjteményes kiállításom rendezésekor, hiszen fontosnak tartom azt úgy a nézők felé tárni, hogy mindenki megtalálja benne azt az üzenetet, ami éppen neki szól az adott időben. A mai helyzetünkben is különösen fontosnak érzem, hogy ne féljük a hitünket megvallani, mindenki tegye azt a saját eszközeivel, hiszen Ő velünk van a világ végezetéig.” Borza Teréz, Ferenczy Noémi-díjas porcelán-szobrászművész

A hét képei voltak:

Lelkiállítás

Néma csöndben adott ideig keringenek a résztvevők a teremben az alkotások előtt – alkotástól alkotásig mennek teljes csöndben, addig, amíg az egyik alkotás ki nem kezd a nézőjével. Ha ez megtörténik, a néző megáll, hagyja magát “megdolgozni” a műalkotás által, lélekben kötekednek egymással. A maradék időt a gyakorlat végéig “édeskettesben” töltik. A légyott idejének múltával mindenki marad helyben, megfordul, háttal az alkotásnak behunyja a szemét és felidézi “kedvesét”, keresi, mi az az egy szó, kifejezés, ami legjobban leírja a találkozás keltette lelkiállapotot. Majd már nyitott szemmel sorra bemondják a résztvevők a bűvös szót, megosztásként.

Korábbi lekiállítások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük