Zsolt és Kriszta

Zsolt és Kriszta

magyar 2012., r: Visky Ábel
műfaja: dokumentumfilm; hossza: 15 perc

Galéria

Tartalmi ismertető

A film Zsolt és Kriszta mindennapjaiban játszódik, kiragad néhány momentumot a vakon élők élettársi kapcsolatából. Hogyan élnek a lakásukban, mit dolgoznak, hogyan szórakoznak, hogyan közlekednek az utcán. Nem hétköznapi, amit csinálnak, mindketten tanítanak és létrehozták a Vakrepülés színtársulatot, melynek célja hasonló, mint a láthatatlan kiállításnak, bevonni minket egy kis időre abba a világba, amelyben ők élnek. Zsolt és Kriszta mindketten aktív szereplői a környezetüknek, Kriszta még talán jobban is, mint az megszokott lenne egy vak embertől, előadóművészi tehetsége és szép hangja miatt. Hátrányos helyzetük abból fakad, hogy amit mi látunk, azt ők nem. Talán elképzelhetetlennek tűnik így élni, a film a bizonyíték, hogyan lehet komoly hátrányokkal is teljes életet élni.

Címkefelhő

Bizalom, Család, Fogyatékkal élők, Életforma, Hétköznapok, Különcség, Dokumentumfilm, Művészet, Összetartozás, Tehetség Sötétség – fény, Szeretet, Szerelem

Korosztályi ajánlás

14 év felett

Háttér-információk

A film alkotója a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanult, a Zsolt és Kriszta című dokumentumfilmjét félévi feladatként készítette.

Hasonló témájú alkotások: a Bozsik Ivett színtársulat előadása vakokkal. Esetleg másik alkalommal megnézhető film, amely ugyancsak vak embertársainkról szól: Tímár Péter Vakvágányok című vígjátéka.

Láthatatlan kiállítás: évtizedek óta hívogat bennünket, hogy hasonló módon, mint a film is, rákényszerítsen bennünket arra a tapasztalatra, ami magunktól talán nem jutna eszünkbe, hogy kipróbáljuk: „mibe is kapaszkodjunk fény nélkül a sötétben?”

Módszertani ajánlás a filmhez, indító kérdések

Meglepően bizarr érzés látni két olyan embert, akik maguk nem bírnak egy számunkra nélkülözhetetlen tapasztalattal a látással. Érdemes felidézni azokat a képeket, amelyek e szituáció ellentmondásosságát erősítik, segítenek érzékelni mindazt a nehézséget, amivel vak embertársaink küzdhetnek, hogy a világban éljenek. A felsorolt képek egyre több feszültséget hordoznak, pontosan azáltal, hogy a néző szembesül azzal, hogy amit most lát, az a filmben szereplő Zsolt és Kriszta számára nem mond semmit, nem hordoz információt.

  • A kanapén ülő Kriszta és Zsolt a rádiós híreket hallva arról beszélgetnek, hogy a következő gyűrűs napfogyatkozás idejét még megélhetik-e, rádiós hírforrás a háttérben.
  •  Zsolt vonzódása a rádiókészítéshez (Hobby Rádió).
  • Kriszta angol órán, amint a színekkel játszanak a gyerekekkel.
  • A számítógépteremben ülő ifjak Zsolttal.
  •  A konyhában cigarettázó Zsolt, amint Kriszta érzékeli.
  • A szemüveg feliratú tábla Zsolt feje fölött, mikor megy haza az utcán.
  • A Vidámparkban játszódó jelenetek.

Drámaszituációs játékkal érdemes kezdeni a vetítés előtt, talán legjobb, ha nem is áruljuk el, miről fog szólni a film.

Miután bekötöttük a párban ülő gyerekek szemét, az asztalra helyezünk két-három tárgyat. A diákok tapintás, szaglás útján próbálják kitalálni, mit is fognak a kezükben. Érdemes olyan tárgyakat is választani, melyekkel sűrűn találkozhatnak a diákok, illetve olyat, amellyel nem, de keressünk olyanokat is, melyeket akár nem is szoktunk kézbe venni, csak látni. (Például képkeretet, benne egy képpel, valamilyen szerkezet alkatrészét, tűzőgépet, konyhai eszközöket, csigaházat, gyerekjátékot.)

A többiek hallgatják és nézik őket. Nem kell egyből elmondani, ha felismerték a tárgyat, inkább arról beszéljenek, hogy mire való ez az eszköz, hogyan nézhet ki.

Ez a játékos tapasztalati forrás egészen más hozzáállással fogja indítani a filmet, a gyerekek többségében az empátia ébred, s ezután a negyedórás mozi talán még jobb élmény lehet.

Kérdések a film megtekintés után:

Közösen:

  • Volt-e rá alkalom, hogy segítened kellett valakinek, aki vak volt?
  • Mit kérdeznél meg tőlük, ha Zsolt és Kriszta itt ülne közöttünk?
  • Szerinted zavarja-e a vakon élőket a tömeg. Ha igen, miért?

Kiscsoportban:

  • Mit gondolsz, mi a legnehezebb dolog számukra?
  • Melyik érzékszervedre támaszkodnál elsősorban, ha nem látnál?
  • Melyik érzékszerved lenne az, amelyet a legkevésbé sajnálnál, ha el kellene veszítened.