Műfajok áttekintése

Műfajok áttekintése

 

Filmetűd

A zenei etűdhöz hasonló nyelvezetű és felépítésű filmműfaj; intim, költői kisfilm, amely elsősorban az emberi bensőben lezajló folyamatok képi ábrázolására vállalkozik. A filmetűd egyik legfontosabb formai eleme a montázs. Ebből is adódik, hogy a filmetűd és a videoklip között formanyelvi rokonság van.

 

Animációs film

Az animáció olyan filmkészítési technika, amely élettelen tárgyak, rajzok vagy ábrák „kockázásával” olyan illúziót kelt a nézőben, mintha az egymástól kis mértékben eltérő képkockák sorozatából összeálló történésben a szereplők megelevenednének vagy élnének. Az animációs filmeknek számos változata létezik, közvetlenül a filmre rajzolástól kezdve a homokkal rajzoláson át az élő szereplőkkel együtt játszó rajzfigurákig. Számítógép segítségével az animáció egyre közelebb jut a valós, életszerű lények reális mozgatásához, ugyanakkor szinte korlátlan fantáziájú háttereket, atmoszférát lehet előállítani a virtuális ábrázoló eszközök, hang, kép, térhatás, sőt interaktivitás segítségével.

Az animációs film, a XX. század vívmánya. Benne emberi és más hangokat, zörejeket, zenét és képet játsszanak egybe, így modern kommunikációs eszköz. A művész az animációs filmben teljesen kibontakozhat, ha ő a rendezője, a rajzolója, az animátora és a vágója is a filmnek.

 

Kisjátékfilm

A kisjátékfilm műfaji sajátosságait leginkább a nagyjátékfilm műfajjal való összehasonlításban lehet tetten érni. A nagyjátékfilmek túlnyomó többsége (eltekintve például a különleges, egyedi dramaturgiával fogalmazó úgy nevezett „szerzői filmek” némelyikétől arra a történetmesélési alapsémára épül, hogy adott egy főszereplő (akiről minden lényegeset és lehetségest megtudunk), és annak előáll a világban valamilyen problémája. A nagyjátékfilm története során a főszereplő ezzel a problémával küzd, ezt próbálja különböző helyzetek, bonyodalmak során át megoldani. Közben segítői támadnak, illetve ellenfelek, ellenségek akadályozzák őt. A filmnek ott van vége, ahol a főszereplő problémája sikeresen megoldódik, netán megszűnik (akár a főszereplő halálával). Ezt a történetmesélési alapsémát a nagyjátékfilm a XIX. századi realista regénytől örökölte.

A kisjátékfilm középpontjában ezzel szemben egyetlen szituáció áll, amely a viszonyok valamilyen megváltozásával keletkezik. Ennek a szituációnak is lehet főszereplője, de róla csak annyit tudunk meg, amennyit maga a szituáció elárul. Nem érdekes, hogy honnan jön és hová tart, lényegtelen a háttere, s hogy általában mit gondol a világról. Csak az a lényeges, ahogyan az előállt szituációban cselekszik, vagy ami akkor és ott történik vele. A szituáció megszűnésével véget ér a film is. Hatásosabb a film, ha a szituáció megszűnése valamilyen csattanó formáját ölti. Az egész film menete pedig annál jobban érthető, követhető és élvezhető, minél zártabb az a teremtett világ, amelybe a film alkotói a szituációt helyezik.

 

Dokumentumfilm

A dokumentumfilm széles kategóriája azon filmeknek, amelyeknek célja az úgy nevezett valóság valamely szeletének „dokumentálása”, mozgóképekkel történő bemutatása. Valós eseményekről és emberekről szól, tényeken alapul. A műfaj megnevezése a francia „documentaire” kifejezésből származik, amelyet eredetileg úti filmek megnevezésére használtak. Sok esztéta szerint az igazi dokumentumfilmnek tartalmaznia kell szociális értékeket, azzal a céllal, hogy a társadalmi és gazdasági körülményeken javítani lehessen. A korszerű dokumentumfilmek számos hatáselemet, mozgóképi kifejezési eszközt, történetmesélési és dramaturgiai fogást vesznek át a játékfilmes műfajtól.