Ki vagy mi voltam?

Ki vagy mi voltam?

vajdasági magyar, 2007, rendező: Iván Attila
műfaja: dokumentumfilm, hossza: 18 perc

Galéria

Tartalmi ismertető

Egy horgosi tanyán együtt él egy kis csapat fiatal férfi. Egyszerű, kétkezi munkát végeznek, közösen étkeznek és imádkoznak. Valamennyien a drog rabságából igyekeznek kiszabadulni. Egyikük Kari. Mindenről, ami róla, a családja hozzá fűződő viszonyáról és a látott közösségről tudható, édesapja elbeszéléséből értesülünk. M. Károly a feleségével, Kari édesanyjával együtt nagyon várja már, hogy hosszú idő után újra találkozhasson a fiával. A film megindító utolsó jelenetében a szülőknek ez meg is adatik. 

Címkefelhő

Függőség, Szülő-gyerek kapcsolat, Ima, Hit, Közösség, Dokumentumfilm, Család, Remény

Korosztályi ajánlás

16 év felett (a csoport érettségétől és problémaérzékenységétől függően)

Háttér-információk

A film a Dunaversitas oktatási programja keretében készült Buglya Sándor, Horváth Z. Gergely és Lugossy László tanári irányításával. A Dunaversitas az egykori Duna Televízió mellett, oktatás céljából 2001-ben alakult egyesület, mely azóta is minden évben meghirdeti és elindítja egyéves mozgókép-szerkesztői, rendezői, operatőri mesterkurzusát a magyarországi és határon túli médiában tapasztalatot szerzett fiatal alkotók számára. Az egyesület célja, hogy a magyar nyelvű televíziózás számára képezzen kreatív szakembereket. A kurzus céljainak gyújtópontjában a Kárpát-medence mozgóképi felfedezése áll. A műhelymunkák során minden hallgató önálló vizsgamunká(ka)t készít.

Tau Közösség: A ferences alapítású Poverello Alapítvány által 2004-ben Szerbiában létrehívott vallásos közösség, mely a szenvedélybetegek rehabilitációját tekintette feladatának. A Tau Közösség abból a meggyőződésből jött létre, hogy a kábítószer-élvező egzisztenciális válságban szenvedő személy, ezért a közösség olyan légkört teremtett, amely az élettel való megbékéléshez vezet (például eszmények kiemelése, önmaga és mások tisztelete, közös munka). A személyiség visszaállításának különböző szakaszaiban meg kell tanulni kezelni az emberi kapcsolatokból származó nehézségeket, az önértékelést, az egyéni jellem értékelését, a bizonytalanság legyőzését, meg kell tanulni dönteni az életeszmények és az elvek mellett. A Tau Közösség nem gyógyszerek alkalmazásával akart segíteni, hanem közösségi terápiával, hiszen a Tau Közösség az élet közössége volt: felkínált minden segítséget, ami motiválhatta a belépőt.

Horgos: Szerbia, ezen belül Vajdaság legészakibb települése az észak-bácskai körzetben, a Tisza mellett. Közigazgatási szempontból Magyarkanizsa községhez tartozik. Magyarok és szerbek vegyesen lakják. Itt található a Domus Pacis Ferences Lelkigyakorlatos és Közösségi Ház, amelynek közvetlen szomszédságában biztosítottak egy tanyát a Tau Közösség számára.

Formanyelvi megjegyzések

A televíziós dokumentumfilmek bevált eszközeit használja a film: a szereplők rövid, statikus, egyszerű megszólalásait szituatív jelenetek követik, melyek bepillantást engednek egy drogfüggőket rehabilitáló vallásos közösség mindennapjaiba. Minden megszólalás, illetve képi gondolat rövidebb annál, hogy sem unalmassá váljon. A megszólalót mindig csak rövid ideig látjuk beszélni, szavai alatt olykor már valamilyen cselekvés képsorait látjuk, amely cselekvés szorosan kapcsolódik a megszólalásához. Az alkotók szemmel láthatóan a tartalom mindenki számára érthető és befogadható átadására törekedtek.

A film különlegessége, hogy sem a bemutatott közösség ferences lelki vezetőit, sem a film valóságos főszereplőjét, Karit nem szólaltatja meg (az ő lelki hozzáállását és gondolatait egy felolvasott levélből tudhatjuk meg), kizárólag Kari szüleit. Az ő nézőpontjukból szemléljük a fiuk gyógyulási kísérletét, s talán ez teszi megrendítővé is a filmet – hogy nézőként a szülőkkel azonosulva szurkolunk Kari sikeréért.

Egyfajta párhuzamos montázs alakul így ki a filmen belül: a szülők (elsősorban az apa) megszólalásai váltakoznak a közösség, és azon belül Kari egyszerű tevékenységeivel (közös munka, étkezés és imádkozás). A két szál a film utolsó jelenetében egyesül: most látjuk először együtt a szülőket a gyerekükkel (kivéve egy-két, a szülők által korábban nézegetett fotót). Az alkotók ugyanis lefilmezik azt az alkalmat, amikor a közösség tagjai hosszú idő után először találkozhatnak a családjukkal. Ekkor szólal meg a filmben először a zene is.

Módszertani ajánlás a filmhez, indító kérdések

Még a film megtekintése előtt érdemes néhány alapozó kérdést körüljárni, és személyessé tenni a film által felvetett témát.

  • Van-e a környezetetekben valaki, aki drogproblémával küzd, netán függővé vált? Mik ennek a jelei és következményei?
  • Ismersz-e olyat, aki drogfüggő volt, de le tudott jönni a szerről? Hogyan sikerült neki?
  • Miért veszélyesek a drogok? Miért lesz valaki drogfüggő? Milyen alkatú, illetve hátterű emberek védtelenebbek a drogokkal szemben?

A film közös megtekintése után pedig a következő kérdések mentén lehet a beszélgetést folytatni:

  • Milyen módszerről hallottatok a drogfüggés kezelésére?
  • Szedjétek össze, mivel töltik a filmben látható fiatal férfiak a napjukat! Vajon miért kell mindent közösen tenniük?
  • Mi a munka értelme? Mi az imádkozás értelme? És a közös imádkozásé?
  • Volt-e, van-e közületek valakinek erős közösségi élménye? Hogyan tudna róla a többieknek beszámolni?
  • Miben segíthet, és mivel jár, ha egy közösséghez tartozunk?
  • Hogyan lehetne meghatározni a közösség fogalmát?
  • A filmben látott szülőknek milyen az érzelmi viszonya a gyerekükhöz?
  • Honnan tudhatjuk, mi forog-forgott Kari fejében, amikor a közösségbe vonulás mellett döntött? Mi volt a döntő érv a közösség mellett?
  • Ti hogy látjátok, miként élhette meg Kari, hogy függővé vált? S vajon miért válhatott függővé?