A paraszt

A paraszt

magyar; 2012, r.: Tihanyics Norbert
műfaja: dokumentumfilm, hossza: 20 perc

Galéria

Tartalmi ismertető

A film Molnár Zoltánról készült portré, a fiatalember huszonévesen életformát váltott és tanyára költözött, ott kezdett új életet 2010 őszén. Régmúlt paraszti világot megidéző képekkel teli dokumentumfilmet láthatunk, a főszereplő önmagáról és a tanyasi életformáról beszél, s közben eljuthatunk egy csendes, egyszerűnek tűnő világba. Hangulatidéző képek öreg emberekről, ahogy nyugalomban élnek kis tanyájukon s közben megismerhetjük Zoltánt, aki pusztán különcködésből vagy valódi érdeklődésből, helyét keresve jutott el tanyára, megtalálva valamit abból az életformából, „ami már-már eltűnni látszik.”

Címkefelhő

Magány, Bizalom, Természet, Emlékezés, Életforma, Nosztalgia, Nyomor, Tanyavilág, Különcség, Hagyomány, Elmúlás, Család, Az élet értelme, Munka, Dokumentumfilm

Korosztályi ajánlás

12 év felett

Háttér-információk

A paraszt szó értelmezése segíthet megvilágítani, miért is fontos az eredeti értelme.

A főszereplő elmondása szerint: az a paraszt, aki a saját földjét igaerővel műveli meg, ezt hallotta valakitől, amit részben igaznak tart, részben pedig nem.

A paraszt szó mai értelemben vett használatáról arra is asszociálhatunk, hogy valaki csiszolatlan modorú, kissé faragatlan megnyilvánulást tesz, ily módon a paraszt kifejezéssel illetjük, illetve bántó szándékkal is gyakran alkalmazzuk, kifejezésre juttatva a szóhoz való belső viszonyulást, mely erősen negatív értelmű.

A tanyavilág mint megszűnni látszó életforma. A filmben látható eszközök azonosítása céljából akár múzeumot is érdemes felkeresni, mivel nem valószínű, hogy a diákok számára minden esetben ismerős tárgyakról van szó, illetve a tanyasi életformáról ide vonatkozó információk is beépíthetőek a beszélgetésbe.

Formanyelvi megjegyzések

A biciklimotívum végig futtatása a filmen nagyon fontos, a mozgékonyságot hozza be, de ezzel egy időben elvont értelmű, metaforikus szerepet is kap a természetet és a tanyavilág alakjait megmutató képekkel együtt. A rendező tudatosan készítette úgy a filmet, hogy a képileg jobbról balra haladó bicikli visszafelé haladás érzetét keltve utaljon az időhöz való viszonyra, a főszereplő hozzáállására, hiszen számára ez az előrehaladási irány.

A film keretes szerkezetű, a hangforrás adja ezt az érzetet, a moldvai dallam az elején kissé sejtelmes hangulatot idézve a végén újra visszatérve szinte keretbe zárja a rövid portréfilmet. Beszédes maga dalcím is, amely az elindulásra utal.

A kameramozgások és a képi vágások az előre és vissza, a fel és le irányát követik következetesen, mely a többlettartalmat és az egyéni mondandót erősíti meg.

A képi montázs jól illusztrálja a főszereplő belső motivációját a tanyasi világhoz, a már-már idilli hangulatképek az érzelmi kötődést emelik.

A film sajátos költőisége a képek és hangok harmonikus lüktetéséből fakad.

A záró képekben megjelenő két öreg alakja együtt olyan, mintha reménykedve, jövőbe látóan búcsúznának a képileg nem megjelenített alaktól, csak az elmenő bicikli hangja jelzi, hogy kiről van szó.

Módszertani ajánlás a filmhez, indító kérdések

  • Milyen tárgyakra, eszközökre, állatokra emlékszel a filmből? (Érdemes ezzel kezdeni, hogy a belső motiváltság meglegyen a beszélgetéshez.) Például: kerekes kút, elhasznált cipő, vasvilla, írott falikép, csapóajtó, kerítés, fa, faágak, csűr, barázdált, megművelt föld, sámli, vizeskanna, fatüzelésű kályha, tehén, borjú, macska, manuális cséplőszerszám, régi zománcos edények stb.
  • Valóban különc-e a főszereplő? Ha igen, miért nevezhetjük így?
  • Mi a különbség a tanyán élő Zoltán és a te mindennapjaid között?
  • Miért nyugtatja meg a vidéki lét az embert? (Mint a hasonlatában Zoltán mondja, ha ki akarunk kapcsolódni, elmegyünk onnan, ahol addig voltunk, hogy feltöltődjünk.)
  • Vajon mitől van lüktetése, ritmusa a filmnek? Mi a bicikli szerepe?
  • Van létjogosultsága a mai világban egy ilyen életformának, vagy idő kérdése, és valóban el fog tűnni?

Kérdések kiscsoportos feldolgozáshoz:

  • Van olyan régi tárgyad, amit őrzöl? Kaptad vagy a tiéd volt? Miért döntöttél úgy, hogy nem szabadulsz meg tőle?
  • Zoltán azt vallja önmagáról, hogy ő mindig figyelte az öregeket, tanult tőlük. Neked ki az, aki mesélt már a régi időkről? Mire emlékszel belőle?