A kő

A kő
magyar, 2013, r.: Csoma Sándor, szereplők: Galambos Ábel, Vincze Gergő, Ungár Éva,
Laborczy Szilvia, Allaga Tamás, Petrovay Csaba, Mórocz Tamás
Műfaja: kisjátékfilm, hossza: 12 perc

Tartalmi ismertető

Petike éppen hazafelé tart az iskolából egy sikeres nap után, amikor találkozik Tibikével. Az
iskolatárs hatására megdobja egy kővel a közeli padon ülő kortársukat, Esztert. A lány
homloka felreped, a két fiú elmenekül. A vélt következmények miatt összevesznek, Petike
magára marad lelkiismeret-furdalásával. El kell döntenie, mitévő lesz.

Címkefelhő

Kamaszkor, Döntés, Felelősségvállalás; Félelem; Kisjátékfilm; Őszinteség

Korosztályi ajánlás

10–14 között

Háttér információk

A film szóhasználata a kamaszok vegyes nyelvezetét használja. Ez egyszerre durva-
pongyola és idegen kifejezésekkel tarkított.
Retardált: szellemileg-értelmileg visszamaradott. Értelmileg fogyatékos, lassan fejlődő (latin eredetű kifejezés)

Idióta: korlátolt eszű, hülye. Eredetileg: (görög) minden egyén szemben az állammal, az
ókori görög világban pedig mindenki, aki az államügyekben nem vett részt (magánember
szemben az államférfiúval, tudatlan a tudóssal, laikus a szakértővel)

Formanyelvi megjegyzések

A kő fekete-fehér képi világa, a széttartó vasúti sínek egyaránt a főszereplő lelkiismereti
dilemmáját támasztják alá. Az eldöntendő kérdések között a film nem ismer átmeneteket.
Érdekes beszélgetés témája lehetne, hogy e két formai megoldásból kiindulva a diákok mit
gondolnak: az életben vannak-e fekete-fehér (döntési) helyzetek, és milyen jelentősége van az életünkben a „szürkének”.
A film színek híján a főszereplők ruházatával próbálja érzékeltetni szerepüket a történetben. Petike sápadt bőrű, döntően fehér ruhában jár, míg Tibike fekete kapucnis pulóverben tűnik fel.

Főszereplőnk – miközben a történet szerint a felelősségre vonás elől menekül – sosem rohan. A diákok számára izgalmas felvetés lehet, miért nem szalad Petike. (E céltalan bolyongással
kapcsolatban érdemes levetíteni a 13-14 éves diákoknak François Truffaut rendezőnek a
gyermekkori gyötrelmekről szóló, Négyszáz csapás című filmjét.)

Módszertani ajánlás a filmhez, beszélgetés-indító kérdések

  • Milyen rossz döntést hoz meg a főszereplő fiú?
  •  Melyik döntésének mik a következményei?
  • Mit jelent a csoportnyomás, illetve mások elvárása? Mikor tudják ezek e tényezők
    befolyásolni döntéseinket akaratunk ellenére?
  • Petike a csatornában napjának szereplőivel – Tibikével, Eszterrel és a rendőrrel találkozik –, akik mind súlyos dolgokat vetnek a szemére. Szerintetek mit jelent a lelkiismeret?
  •  Szerintetek mindenkinek van lelkiismerete?
  • Mit jelent az, ha valaki hallgat a lelkiismeretére?
  • A film végén Petike felmegy a fény felé a csatornából, és hazatér az otthonába. Édesanyja szeretettel fogadja, de a felelősségre vonást nem tudja elkerülni. Ezek után újra azt látjuk, hogy Petike a csatornában van. Szerintetek eldönthető, hogy a hazatérés a történet szerint valóban megtörtént, vagy az csupán Petike képzeletében játszódott le?

Két-három fős kiscsoportban érdemes az alábbi kérdéseket megbeszélni:

  •  Megesett veletek, hogy belerángattak titeket egy olyan helyzetbe, amiről tudtátok, hogy nem szabadna részt venni benne?
  • Petike bolyongása a csatornában rendkívül magányos. Ti éreztétek-e már hasonlóan magányosnak magatokat? Utólag is úgy látjátok, hogy senki sem segített rajtatok, és a helyzetetek valóban olyan súlyos volt, mint amilyennek akkor megítéltétek?
  • Éreztétek-e már, hogy Petikéhez hasonlóan inkább nem mennétek haza, mert tartotok szüleitek szigorától? Végül hogyan reagáltak a szüleitek?
  •  Te kihez fordulsz, ha egyedül maradsz egy döntési helyzetben? Miért éppen őhozzá?